A titok

- Addig nem beszélek veled, míg nem nézed meg a Secret című filmet.
- Megvan a könyv, már olvastam.

Szarok a Secretre. Az ember nem attól válik jobbá, hogy megnéz egy idétlen filmet, vagy elolvas egy könyvet. Sok könyvet elolvastam. Számomra a legelfogadhatóbb magyarázatot a MIÉRT?-jeimre Don Miguel Ruiz A 4 egyezség című könyve adta.
Hiába tudod az elméletet. Arra, hogy pozitív légy, születni kell. Születni kell rá, hogy ne alkoss könnyen előítéleteket, ne végy semmit személyeskedésnek, olyannak kell lenni alapból, hogy könnyedén tudd követni az utat, amit megtanulsz az olvasottakból. Ha nem arra születtél, max. csak nagy nehézségek árán, küzdelemmel tudod magadat az elvekhez tartani.

Hiába pofozom fel magamat arra a szintre, hogy elfogadom, elkezdem szeretni magamat, már-már elégedett is lennék, de ha valaki olyan szavakkal illet, hogy "Te hülye vagy", vagy "hisztis vagy", "gyenge és parás vagy"... ha ezt az ember sokat hallja el is hiszi végül. Nem mindenkiben van meg az a lelki erő, hogy szembe fordul félelmeinek, és visszavág: "Anyád a hisztis!", vagy "ok, paráztam, de ezentúl nem fogok, és bebizonyítom, hogy nem leszek az"!
Valahogy mindig kényelmesebb elhinni a hibákat, amik olykor nem is valósak, csak a körülmények hozták úgy, hogy azzá váltál, akinek látnak. A körülöttünk lévő szeretteink reakciói is bőven befolyásolják milyenné válunk. Ebbe persze vagy belesüllyed az ember, és nehezen tud kikászálódni, vagy meggyőzi a másikat, hogy háttal ül a moziban. Főleg mi nők vagyunk hajlamosak bizonyos szituációkat túl bonyolítani. Bele magyarázni azt, ami lehet, hogy nincs is benne. Például szerelmünk azt mondja: "A Gézának milyen rohadt jó nője van!" Nők nagy része mit gondol? Hát, hogy "szerelmemnek a Géza csaja tetszik nem én, nincs velem megelégedve, valami baj van velem". Másnap hiába dicséri meg az új frizuránkat, mondja milyen csinosak vagyunk, bizonyos lelki állapotban képesek vagyunk azt gondolni: "Persze a Géza csaja biztosan jobb, és csak azért mondja, mert tegnap puffaszkodtam, hogy más nőt dicsérgetett", és akkor akár a világot a lábunk elé teheti, nem érdekel bennünket, a sértettség győzedelmeskedik, és még egy ideig eltart, mire megenyhülünk. Majd elszáll a lila köd, és elgondolkodunk rajta, hogy ez talán nem igazán jó így. Eldöntjük, hogy nem fojtjuk magunkba, elmondjuk a párunknak, hogy féltékenyek vagyunk a Géza csajára. Ekkor jön a kirohanás, mi vagyunk a hisztis, féltékeny hülyék, ekkor már bánjuk is, hogy szóltunk. Elkezdünk töprengeni rajta, hogy vajon mi a jobb megoldás, magunkba rágódni a dolgon, vagy közölni, hogy ez nem tetszik. Logikusan a második variáció lenne a helyes megoldás, de kinyilatkozásunkat nem olyan reakció fogadja általában amire számítunk. Mi valami olyat szeretnénk ilyenkor hallani: "Kicsikém, ne bolondozz, tudod, hogy te vagy nekem a legjobb nő..." Vagy egyéb hazugságok. Mert valljuk be, néha szeretjük, ha hazudnak nekünk :))) Megnyugtatás helyett jobb esetben egy frankó kis "Te nem vagy normális"-t kapunk. Ekkor mit gondolunk? "Nem elég, hogy Géza csaja jobban tetszik neki, mint én, de még hülye is vagyok". Ebből a mély kútból meg már ember legyen a talpán, aki könnyen kivágja magát. Szépen lassan leépül az önbizalmunk, és olyan "sárkánnyá" válunk, amik sosem szerettünk volna lenni, aztán vagy végigszenvedjük közösen a kapcsolatot, vagy kidobjuk a szerelmünket, vagy ő hagy el bennünket. Pedig az egész csak egy mondaton múlott. Mert hát, nem mindannyiunk van tele akkora önbizalommal, hogy simán kezelni tudja ezt a helyzetet. Mindannyiunk vágyik a visszaigazolásra... legyen az nő vagy férfi, csak mindenki másképp.