A lista

Kb. 10 éve történt. Még fiatal voltam és nem igazán értettem miért mondja nekem az a prágai idősödő úriember ezeket a dolgokat...
Húszonéves voltam. Minimális élettapasztalattal. Tudtam, hogy igaza van, de mégsem tudatosítottam teljesen ezt a dolgot. Ez az ember lányaként szeretett engem, és próbált belém ömleszteni saját tapasztalataiból minél többet.

Egyszer így szólt: "Mindig úgy viszonyulj a másik emberhez, legyen az bárki, akár egy sima munkás, vagy utcasöprő, bárki, hogy sosem tudhatod kiből mi lesz, kire lesz majd egyszer szükséged!!!"
Aztán folytatta: "Lehet ma lenézel valakit, vagy adósa maradsz, vagy kitólsz vele, vagy bármi oknál fogva többnek tartod magad tőle. De eljöhet az a nap, 1 év, 10 év múlva... lehet ez az ember, akivel ma kibasztál, rosszat csináltál neki, vagy csupán lenézted majd VALAKIVÉ válik, nyer a Lottón, te pedig nincstelenné válsz és a segítségére szorulsz, vagy ma lenyúlsz tőle 50 eurót, de 2 év múlva az emiatt veszítesz ezreket, vagy karambolozol és ő a mai nap miatt nem fog kihúzni az égő autóból, vagy épp defektet kapsz a háza előtt és nincs emelőd, és szarik rá neked segíteni.
Mindenkinek van egy ilyen listája. Az enyémre felkerült egy ember. Aki valószínűleg önelégülten mosolyog, tapsikol magában, hogy kibaszott velem. Nem számít. Merthát mindenkinek van egy ilyen listája, és vannak emberek, akikkel megosztjuk ezeket a listákat, mert barátok, szeretjük őket, vagy csupán csak jó ismerősök. Az ő listásaik felkerülnek az én listámra, az én listásaim az övérke. Jobban belegondolva, hogy mennyi embert ismerünk, ez jobb esetben kitesz cca. olyan 100 embret, és akkor még nem is estem túlzásokba. Felkerül valaki 100 listára és évek múltával nem érti miért nem segít neki senki, miért magányos, miért szerencsétlen balek, miért nevet rajta a fél város.
Valószínűleg én is listás vagyok valakinél. Bár igyekszem nem az lenni. Ez igazán nehéz olyan eberek közt, akik előítéleteket alkotnak, és nem kérdezik meg a miértre az azértet. Csak maguktól kitalálják az okokat.
De a legjobb, amit soha senki nem tanított meg velem, de ezt mindig be is tartom: "A mások feletti felsőbbrendűség érzés saját boldogságunk sírjának ásója!" (by Kio) :D