Rámálom

Rémes álmom volt, izzadtan ébredtem, a hajam vizes... Azt álmodtam, hogy egy férfival hemperegtem otthon, majd csengettek, és a volt párom állt az ajtóban, hogy visszajött. Szörnyű volt. Fuuuuj!
Nem tudom miért álmodtam ezt a baromságot, pedig már egyre kevesebbet gondolok rá. Volt idő, mikor folyamatosan másra sem tudtam gondolni, ez majd csökkent 5 percenkéntre, majd óránként. Most már csak talán naponta 1x valamiről.
Ma eszembe jutott olyan is, hogy nem azzal a nagy cirkusszal váltunk el annó. S mivel sokáig egy családként éltünk nem értem, hogy lehet valaki ilyen szívtelen, hogy még azt sem kérdezi meg soha, hogy hogy vagyunk. Egyáltalán nem érdekli, megszűntünk létezni. Ez is csak az ember jellemét minősíti.