Nem tudom ma mi volt a levegőben, de ma igazán egy nagyon fura nap volt. Reggel bevettem egy nyugtatót, (eszembe jutott egy Junkies nóta: "Miattad iszom, Te állat!") Irodában visítás, jót nevettem, ami fura volt, mert mostanában egyáltalán nem vidámkodunk, ami nem túl kellemes. Volt egy talink egy szállítóval, elmesélte milyenek a körülmények, aztán taliztunk egy rég nem látott kedves személlyel is, aki valamikor nagyon közel állt a szívemhez. Hazafelé bámultam kifelé a kocsiból, a nagy semmit, Andi megkérdezte: "Nem volt közömbös, ugye?" Hát nem! Még mindig vonzó. Délután tali a szállító főnökével. Este sörözés barátokkal. Köhögök, tüsszögök, nincs cigim, lázam is van, sokat gondolkodom olyan dolgokról, amiken nem kéne.. inkább lefekszem..
Csütörtökön a táncórán elkezdtem remegni. Fájni kezdett a légzés, szúrt a tüdőm, este nyolcra már sírhatnékom volt a fájdalomtól, és annyira fáztam, hogy még a forró radiátor ölelgetése sem segített. Taxit hívtam, hazamentem. Vasárnapig feküdtem az ágyban. Addigra szűnt meg az iszonyatos szúrós fájdalom. Orromból dőlt a vér. Éjjel fuldokoltam. Ma sem vagyok túl jól, gyenge vagyok mint a harmat, köhögök, mint a beteg szamár. Nehéz napok jönnek..
Csináltam egy ideiglenes blogot, ahol kipróbáltam sablonokat, és más marhaságokat, nehogy ezt a blogomat elrontsam. Aztán mégiscsak úgy alakult, hogy ezt töröltem ki az helyett. Több hónapos anyagom veszett a ködbe. Ez történt..
