Reggeli poénkodás utáni beszélgetés:

- Mióta nincs itt D, olyan jó fej vagy.
- Hogy érted ezt?
- Hát, nem is tudom hogy mondjam...
- A saját szavaiddal. Más vagyok?
- Igen! Azelőtt nem vicceltél velem ennyit. Meg.. ha kérdeztem valamit, például, hogy játszhatok -e a számítógépen, mindig megvártad, hogy ő mit mond. Soha nem azt mondtad, amit te gondoltál.
- Tényleg?
- No! Meg akkor mindig olyan ideges voltál, most meg nem. Nyunyimunyi vagy. Szeretlek! Igaz, most sem engeded meg mindig, de nem kiabálsz szinte soha.