Mondd el, mit látsz, mondd el, ki vagyok,
Csak a szemembe nézz, s mindent látnod kell.
Mi az, amire vágysz? Csak ennyit adhatok
Magamból én, te döntsd el mennyit ér!
Voltam már lenn és hagytak egyedül,
Üres falak között, távol mindentõl.
Keserû a magány, de tudtam, sikerül
Ide elérni fel, csak mindig hinni kell!
Szállj végre szabadon, ahogy fenn a sok madár!
Így élni jutalom, te is hallgass rám!
Minden percben elvarázsolsz teljesen,
Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.
Játszom, mint egy bohóc a színpadon.
Színház a sors: játszd a szereped!
Ez a darab talán végre mást hoz majd.
Mi az, amire vágysz? Tiéd a fõszerep:
Becsüld meg még! Ne dobd el semmiért!
Szállj végre szabadon, ahogy fenn a sok madár!
Így élni jutalom, te is hallgass rám!
Mi marad így majd a végén?
Hova jutok, még nem tudom.
De tudom, azért sokan várnak még rám
Ma is mindenhol, mindenhol!
2008. február 29., péntek
Játszom...
Bejegyezte: Kata 0 megjegyzés
2008. február 28., csütörtök
Zsiráf pasik
Én: - Azt hittem tetszik neked...
Ő: - Akkor valamit nagyon rosszul csináltam. Tudod, olyan mit a zsiráf...
Én: -Milyen zsiráf?
Ő: -Anno még te mondta, hogy olyan a pasi mint a zsiráf. Megnézem, érdekes, de haza nem kéne..
Én: - Én ilyeneket mondtam, és nem emlékszem?
Ő: - Pedig néha hatalmasakat tudsz mondani!
Én: - Észre sem vettem, tudod, néha unjuk már egymást itt magamban. :))))
Bejegyezte: Kata 0 megjegyzés
2008. február 27., szerda
2008. február 26., kedd
repül.. és
Friedrich Nietzsche
Marikám, még jó, hogy tudunk repülni!
Bejegyezte: Kata 0 megjegyzés
2008. február 25., hétfő
punnyadás...
Bejegyezte: Kata 0 megjegyzés
2008. február 23., szombat
Szombat esti láz...
Bejegyezte: Kata 0 megjegyzés
Reggeltől a telefonon ülök. Hívnak, én hívok, ők hívnak, ők visszahívnak, én visszahívok, aztán hívok, ő majd hív, s mikor hívott, én hívok, hogy ő majd visszahív. Aztán hívnak, hogy hívtak, de nem tudtak hívni, és majd hívjak, hogy majd hívhassak. Megint hívok, aztán hívok, hogy majd hívjon. Aztán hívok, hogy hívtam és hívtak, és megint hívtam, hogy majd hívnak.
-Jó de már ne dolgozz! Szombat van negyed négy.
-Ok, akkor majd hívlak!
:))))
Bejegyezte: Kata 0 megjegyzés
2008. február 22., péntek
katt. a képre...
a gondok néha így nehezednek rám... de erős vagyok, szívós, még kis idő és a jég hátán is megélek, /bár ott nem szeretnék, mert utálok fázni/ , s ahogy Boszikám mondaná: aki engem nem szeret, az hülye! ...és ennyi!!!
Bejegyezte: Kata 0 megjegyzés
2008. február 21., csütörtök
Cuba
cha-chat fogok táncolni erre a zenére a fellépésen! Yeaaaaahhh!!!!
Bejegyezte: Kata 0 megjegyzés
2008. február 20., szerda
Nem szerettelek
Bejegyezte: Kata 10 megjegyzés
Hideg napok
Bejegyezte: Kata 0 megjegyzés
2008. február 19., kedd
Végre...
Bejegyezte: Kata 0 megjegyzés
Habár fölül a gálya, alul a víznek árja,azért a víz az úr! (Petőfi Sándor)
Bejegyezte: Kata 0 megjegyzés
2008. február 18., hétfő
2008. február 15., péntek
Nem baj Pistike, nincsen kocka fejed!!!
katt. a képre...
Ma skype-oltam egy pasassal. Pasas? Na jó, hogy látszódjon, hogy volt gyerekszobám: egy Úrral. Teljesen jóhiszeműleg, jó szándékból szerettem volna megtudni tőle valamit, ami számomra fontos lett volna, de nem sok sikerrel. Közben ezt tettem vele gondolatban, ami a képre kattintva is látszik. Kedves Z. úr persze pökhendien élvezkedett abban, hogy fölényben van, és .... rohadjál meg Te majom!!!
Bejegyezte: Kata 0 megjegyzés
Valentines giccsparádé..
Idén nem igazán erőltettem meg magamat Valentinkor. Persze nem azért, mert nem szeretek senkit, mindenkit nagyon imádok, persze azon a napon is ugyan úgy mint máskor, de most valahogy nem voltam rámozdulva a dologra. Én akkor akarok ajándékot venni valakinek, mikor épp van felesleges petákom, vagy épp spontán eszembe jut, hogy ennek talán örülne, vagy akkor mondom, hogy szeretlek, mikor úgy érzem, és csak azért, mert valaki ezt kitalálta, nem fogok magamból kihányni olyan monológot, ami csak azért van, mert kell. Jól van, szép meg minden, meg a gesztus, meg a kutyaszar, de ... hmmmm.. mit tudom én, még a Karácsonyt sem hevertem ki. Nem hatnak meg ezek a dolgok. Most nem. Ha valaki esetleg a szívére vette, vagy bunkóságnak minősítette a közönyömet, és úgy érzi, hogy nem invesztáltam belé holmi lelkesedést e napon, és csak egy "Boldog Valentint!"-re futota tőlem, attól ezúton is bocsánatot kérek!
Bejegyezte: Kata 0 megjegyzés
2008. február 14., csütörtök
blaaaa bla blaaaaaaaaaaaaaaaaa...
Bejegyezte: Kata 6 megjegyzés
2008. február 13., szerda
2008. február 12., kedd
buli...
Megmaradt bennem Boszi egy nemrég kiötlött mondata: "Néha arra gondolok, hogy mi van, ha már soha többé nem lesznek bulijaink?" Merthát voltak. Gátlástalan, polgárpukkasztó, vad és felejthetetlen bulik. Az egyik kedvencem, ahogy én láttam...
Két melót vállaltam, kellett a zsé, hétvégeken egy pub-ban dolgoztam, mint pultos. Zajlott az élet. Aznap este, szombaton szó sem lehetett róla, party készülődött a csajokkal, Liv hazajött Görögországból, meg kellett ünnepelni. Pár ital után a pub sörkert helysége mögötti nyaralók számára fenntartott bungallóknál kötöttünk ki. Azt hiszem Boszi talált egy kifeszített ruhaszárító kölélen csipeszeket, és mindenki dzsekije ujjára csíptetett egyet, és ünnepélyes keretek közt megalakult a Csipeszcsapat. Közben megismételhetetlen dumák és visítások. A strand felől zene hallatszott, hát nekivágtunk az útnak, szakadó esőben, punk-rock szerkóban. Egy kis csehó előtt egy köcsög 1000-rrel vágta a szintit, hát mit ad Isten, az ember legyen csak hű önmagához, az őrültségeihez, ezt nem hagyhattuk ki, táncoltunk. Jó volt a közönség, tapsoltak is. Liv-nek ekkor eszébe jutott, hogy benn a strand területén tesójáék zenekara koncertezik, és nekünk azt mindenféle képpen meg kell tekintenünk. A kapuhoz érve kis hiba akadt a számításunkba, az éjjeli őr kérte a belépő kártyákat. "Annyi van, hogy szedni kell!" Mai napig nem értem miért, Liv bepróbálkozott a csávónál, egyre csak mondta neki, és mondta, hogy ő itt született ebben a városban, ebben a suliban tanult, ..kis ideig eltartott, mire az életrajzával a jelenbe érkezett.. és ő most Görögországból tért haza látogatóba... egyszer csak kinyílt a kapu, és szinte hogy löktek, hogy menjünk befelé a csába. Ballagtunk egymás mellett, még mindig a szakadó esőben, kissé már fázva, mire Liv: -Ez a Béla volt, nem? Boszi: -Milyen Bééélaaaaa? Én: -A J. Béla? Boszi: -Ki az a J. Béla? És még pár percig Béláztunk, mire a sötétségből előtűnt a fedett uszoda melletti gőzölgő medence. Boszival eszeveszetten rohantunk árkon, bokron, sáros füvön át, lelki szemeim előtt már láttam, hogy dobom le a Martenseimet és az összes ruhámat és csobbanok a forró vízbe, szaladtunk mint a szél, de a nagy sötétségben nem láttuk az előttünk tátongó kb. 2 méteres lyukat. Belepottyantunk. Nem igazán értettem a képszakadást. Másztunk ki kézzel lábbal taposva a sarat, kit sem érdekelve a történtek, folytattuk futásunkat, tuják - ki nem szarja le?!- mikor mögötte a cél.. a víz... előtt kerítés. Egy világ omlott össze bennünk. Erre Liv a biztonságot nyújtó út felől üvöltött: - Hol a p..ban vagytok? Visszafelé gázolásunk alatt, elfelejtve a mély lyukat, újra beletéptünk. Zuhanás.. Boszi hangjára eszméltem fel, ki kétségbeesetten azt szajkózta: "Beleestünk egy kráterbe!" Sárosan, röhögő görccsel küszködve caplattunk a zenekar felé. Liv tesója a mikrofon mögül két mondat éneklése közt rémülten nézett ránk, és mutogatott: "ne gyertek ide! ne gyertek ideee!" Elpanaszoltuk balsorsunkat, kaptunk 3 műanyag bevásárló szatyit is, hogy húzzuk a felyünkre, bár nem értettem, hogy a hajamból csöpögő vízen és sáron ez már mit segít.
Azt mondják minden embernek joga van naponta 20 percig hülyének lenni, mi akkor órákig voltunk azok. És boldogok voltunk. Remélem Boszinak nincs igaza, hogy már nem lesznek hasonló jó bulik!
Bejegyezte: Kata 0 megjegyzés
párbeszéd...
-anyaaa?! mi ez az ocsmány bűz?
-mami kiborította a fokhagymaport a rezsóra.
-mi az a rezsó?
-a Rezső felesége!
-de most tényleg!!
-mondom...
-és miért borította rá a mami a fokhagymát?
-mert vámpír!
-a rezsó?
-nem! majd a mami, nem?
A holló...
... A házak leégnek, az emberek meghalnak, de a szerelem halhatatlan...
Bejegyezte: Kata 0 megjegyzés
Show must go on..
A Kishülye 10 percig szarakodott a fénymásoló géppel. -Na, te aztán igazán nem fogod elrontani a mai postkoordinált hangulatomat- gondolta! Reggeltől intézett telefonhívásai visszhangoztak a fülében, még egyszer átnézte a jegyzeteit. Leült, laza mozdulattal hátradobta arcába lógó tincseit, közben azon tűnődött, milyen érdekes, hogy az embernek mindig kitisztul a feje, valahányszor csalódik valakiben, akire felnézett. Ledőlt egy újabb bálvány. Furcsálta, hogy érzékszervei mintha felébredtek volna, tisztábbnak tűnik a levegő, élénkebbek a színek. Minden olyan más. Rágyújt egy cigire, kioson az erkélyre, belebámul a világoskék semmibe. Fáradt, keveset aludt, felzaklatták a történtek. -Holnap szerda! -jut eszébe. -Holnaptól minden jobb lesz!
Bejegyezte: Kata 0 megjegyzés
love song...
Whenever I'm alone with you
You make me feel like I am home again
Whenever I'm alone with you
You make me feel like I am whole again
Whenever I'm alone with you
You make me feel like I am young again
Whenever I'm alone with you
You make me feel like I am fun again
However far away I will always love you
However long I stay I will always love you
Whatever words I say I will always love you
I will always love you
Whenever I'm alone with you
You make me feel like I am free again
Whenever I'm alone with you
You make me feel like I am clean again
However far away I will always love you
However long I stay I will always love you
Whatever words I say I will always love you
I will always love you
Bejegyezte: Kata 0 megjegyzés
2008. február 11., hétfő
Minősítés...
Bejegyezte: Kata 0 megjegyzés
2008. február 6., szerda
megráztam magam...
Azért is, azéééééééért is, azééééééééééééééééééééééééért iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiissssssssssss jól érzem magam!!!!!!!!!
Bejegyezte: Kata 0 megjegyzés
2008. február 5., kedd
Fekete és fehér
Rájöttem, hogy mások gondja - bajai miatt érzem magam szarul... amit rámpakolnak...
Bejegyezte: Kata 0 megjegyzés
Névnap...
A névnapi meglepetés mégsem úgy alakult, ahogy megjósoltam. Kiscicám nagyon örült a babának. A mellékelt szöveg csupán annyi volt, hogy majd szülinapomra azt szeretném, ha elvinnél a Tescoba, és azt választhassam, amit akarok. Na bumm.. Legalább nem kell stresszelni, hogy esetleg nem találtam el a megfelelő ajándékot.
Bejegyezte: Kata 0 megjegyzés
2008. február 4., hétfő
Csenge..
Kis cicámnak, Csengusznak ma van a névnapja... Vettem neki egy frankó punk babát. Ja, még nem látta, épp néptáncol. Valszeg az lesz a reakció: "- Ben10-es izé, vagy Lánglovagos akármi, esetleg Raiman PS2 játék nem volt? Ez olyan dedós! " Erre majd én: "Na ide figyelj nyúl (ha haragszom, akkor nem nyuszi, csak nyúl), még csak 6 éves vagy, és ha annyira nagyleánynak érzed magad, akkor rakd össze a játékaidat, a babát meg holnap visszaviszem!" Erre általában az szokott lenni a válasz: "Neeee! Most, hogy nézem, nagyon is klassz kis baba ez, és kell nekem!" Tehát tök mindegy mit veszek. Egy óra múlva rákérdez azért, hogy szülinapjára esetleg lehetne -e egy PS2 játék, az a legújabb. Na,erre mondom: " Majd ha rámszakad a Nemzeti bank.." Karácsonyra is megkapta a My Little Pony-t, egy zsák pénzbe került, egész Tbányán voltunk érte, és csak 2 napig volt érdekes, pedig 1 évig sírt érte.. Ennyit az ajándékokról..
Bejegyezte: Kata 0 megjegyzés
Öröm és bánat...
Mostanában olyan szentimentális és szomorú vagyok. Gyakran megsértődöm, s ha valami nem úgy alakul, ahogy szeretném, eloldalgok egy sarokba puffazskodni, mint egy seggbe rúgott kutya. Na, fuj! Néha mintha egy szakadék szélén állnék, ahonnét tudom, hogy csak visszafelé vezet az út, de arra nem megyek, azért sem! Akkor sem! És így állok naphosszat, és várok valamire. Néha az ég felé üvölteném, hogy: Neeeeeeeeeem! Néha olyan erős a kényszer, hogy mindig legyen egy fal körülöttem, hogy szó ne bánthasson, hang ne égessen, hogy teljesen beleszédülök, erőm elhagy. Néha a szép emlékek nyomják az arcomat az ablakhoz, hogy lássam a kopár fákat, hogy emlékeztessenek, hogy a tavalyi lombbal minden más elmúlt. Néha pityergek csalódottan, mint kislány koromban Karácsonykor, a fa alatt, mikor megtudtam, hogy a nagy világoskék maci nem az enyém. Már a táncban sem lelem örömömet. Olyan mintha elvette volna valaki az életemet. Nem tudok örülni semminek...
Bejegyezte: Kata 0 megjegyzés
De jó nekem..
Mai BAK: Baráti és társaskapcsolatok kerülnek előtérbe, melyeket ne habozzon kihasználni. Igyekezzen jó viszonyt kialakítani környezetével, így Ön is jobban érzi magát. Kerülje az elhamarkodott döntéseket és a hirtelen lépéseket.
Ma ne várjatok, nem megyek! Sehová! Nem érek rá, jó viszonyt alakítok... :))))))))
Bejegyezte: Kata 0 megjegyzés