Nem szerettelek soha, soha,
Én igazán nem szerettelek,
Mégis ma újra kezdeném,
Tudom már, hogy többé nem lehet.
Nem szerettelek soha, soha,
Mégis most újra álmodok,
Nem voltál senki nekem,
Miattad mégis meghalok.
Százszor is újra kezdeném,
Úgy jó, ha mindig szenvedünk.
Igazán te sem szerettél,
Boldogok többé nem leszünk. /P.U.F./
10 megjegyzés:
Ez nagyon szép, és kifejező.
Én is nagyon imádom. Csak azt nem, hogy most épp aktuális nálam... ;)
Okosan átgondolni, kritikusan átértékelni, és talán kevésbé makacskodni.Szelíden, szép szóval, csatákat lehet megnyerni.
"Hiába kéred,nem változom meg,
Ilyen vagyok, más nem leszek!
Ne szólj rám, ne változtass meg,
Nem akarom,hogy irányíts, nem engedem...
Igérek bármit, ami téged ámít
Különben nekem az se számít,
Ha végül azt kell mondd, végül azt kell mondd, Viszlát!!!!
Vadló hátán élem napjaim,
Vajon meddig fog tartani?
Veled Kedves, hallgatag vagyok,
Bennem igazán őrült magammal harcolok..."
Hát tömören ennyit a szituációról, ami engem illet.
Ez elég makacsnak tűnik.
Ismered azt az érzést, hogy feladsz szinte mindent, kiteszed a lelked, és az is kevés? Hát most ott tartok, hogy ha nem tetszik, el lehet ballagni!!!
Kata!
Én már feladtam mindent!
Az önbecsülésemet, a kötelességeimet mások felé, a munkámat, a szabadidőmet, a felhőtlen szexet mással, amitől már lassan elszáradok. És csak átadtam magam a várakozásnak, a hiábavaló reménynek. Egy kósza igéret miatt képes vagyok bent maradni a munkahelyemen, hátha összejön valami, aztán mikor lemondják, akkor könnyes szemmel hazabandukolok, és próbálom behozni a lemaradasáimat késő éjjel, vagy hajnalban. Valakinek megtetszek és szeretni akar, de én még rágondolni sem tudok, mert nekem csak ő kell. Igen ismerem, hogy milyen mikor kiteszem a lelkem, eléterítem a szívemet, és hagyom hogy végig taposson rajta.És mégis magamban egy idő után még akkor is találok neki mentséget, amikor már tudtam egy kicsit gyűlölni is, amiért hagyom, hogy ezt megtegye nekem. Ha én ott fogok tartani, hogy meghalnak bennem az érzések, akkor vége mindennek.
Tudom, hogy most mit érzel, mert én is voltam ebben a szituációban. És nagyon nem irigyellek!!! Nemrég egy szerelmet azért adtam fel még az elején, mert biztos voltam benne, hogy ez lenne a vége, és köszönöm, ebből nem kérek!Nem akartam szenvedni, mint most Te!
Ha valakit nagyon szeretsz, akarsz, azt nem lehet egy gombnyomással leállítani, vagy szabályozni, s mikor jobban szereted, mint szerethetnéd, jobban akarod, mint akarhatnád, abból csak a baj van, a szenvedés.. Szorítok, hogy hamar jobbra forduljanak a dolgok.
Én most fél lábbal vagyok már csak a kapcsolatomban, és nem tudom hogy lesz, és még csak azt sem tudom hogyan szeretném, hogy legyen.
Én tudom hogy szeretném, de olyan soha nem lesz. Szerinted értékelik, ha az ember annyira szeret, hogy inkább visszahúzódik, csak hogy ne okozzon külön problémát? Ha csak azt kérem hogy ha kellek csak szóljon, én itt vagyok, és rá várok..... Válaszolok én: szerintem egy cseppet sem!
Biztosan nem értékelik, és valszeg fájdalmat is okoz vele az ember. De nem is olyan könnyű visszahúzódni, mint ahogy látszik, és nagy erő kell hozzá nem felhivni és orditani a telefonba, hogy "Akarlak!", mikor naponta 5x is meginog az elhatározás.
Megjegyzés küldése