Pocsolya átugráló verseny

Délután megnéztük a Holt költők társasága c. filmet, majd láttam kiscicámon, hogy unja magát. Felpattantam, mondom neki, hogy kapjon fel kabát, sapi, sportcipő, megyünk ki. Pocsolya átugrálós versenyt szerveztem. Kézen fogva futottunk és ugrándoztunk, nagyokat nevettünk. A legnagyobb röhögés akkor volt, mikor észre vettük, hogy kis csillagom egyik lábán fehér kötős Nike sportcipő, a másikon piros tépőzáras. Lököttebb mint én :))))

A nap mondata...

Szar az élet - mondá Jézus, és földhöz vágja a keresztet.. :))))

Ne várd... vedd el!

Kata says:

Most ez foglalkoztat. Rákerestem az interneten is, hogy mi okozza a féltékenységet. Tudod, az ember nem akar kétszer belelépni ugyan abba a folyóba.

G says:

egyáltalán nincs ezzel semmi baj. nem vagy féltékenyebb, mint mondjuk én, az adott pillanatban ugyan azt érzed, csak te rosszul kezeled le..

Kata says:

Ezt nem értem... Mindenütt csak azt írják, hogy a féltékenység önbizalom hiánya. Ezt vágom. De mi van akkor, ha van önbizalmad, csak ilyen szituk leamortizálják azt. Honnét merítsél dolgokat, amik megerősítenek, ha onnét kapod a "pofont", ahonnét a visszaigazolást várod, hogy növekedjen, ill. karban legyen tartva az önbizalmad?


G says:

ne a másiktól várd, magadnak bizonyíts.. nem tudod elfogadni ugyan úgy ami bánt, mint én, csak te belesüllyedsz az önsajnálatba..

Kata says:

Miért, Te mit csinálsz olyankor?

G says:

amit leírtál példának, az normális reakció, csak ahogy kezelted az helytelen. én ilyenkor minden eszközt megragadok, hogy a másikat meggyőzzem arról, hogy rám van szüksége, engem kell szeretni és imádni, rajongani értem, míg te mély depibe esel, felfújod a pofád, és idegesíted magad, de nem teszel semmit. látod a problémát, de nem kezeled. vagyis nem jól. az alap hiba nem ott van, hogy bizonyos dolgok fájnak neked. másnak is fáj, csak előtted ott lebeg továbbra is, és kínzod magad vele. ahelyett, hogy tennél magadért valamit. a másik ember nem lát a fejedbe, nem tudja neked mik a lelki szükségleteid. ne várd.. VEDD EL!

A titok

- Addig nem beszélek veled, míg nem nézed meg a Secret című filmet.
- Megvan a könyv, már olvastam.

Szarok a Secretre. Az ember nem attól válik jobbá, hogy megnéz egy idétlen filmet, vagy elolvas egy könyvet. Sok könyvet elolvastam. Számomra a legelfogadhatóbb magyarázatot a MIÉRT?-jeimre Don Miguel Ruiz A 4 egyezség című könyve adta.
Hiába tudod az elméletet. Arra, hogy pozitív légy, születni kell. Születni kell rá, hogy ne alkoss könnyen előítéleteket, ne végy semmit személyeskedésnek, olyannak kell lenni alapból, hogy könnyedén tudd követni az utat, amit megtanulsz az olvasottakból. Ha nem arra születtél, max. csak nagy nehézségek árán, küzdelemmel tudod magadat az elvekhez tartani.

Hiába pofozom fel magamat arra a szintre, hogy elfogadom, elkezdem szeretni magamat, már-már elégedett is lennék, de ha valaki olyan szavakkal illet, hogy "Te hülye vagy", vagy "hisztis vagy", "gyenge és parás vagy"... ha ezt az ember sokat hallja el is hiszi végül. Nem mindenkiben van meg az a lelki erő, hogy szembe fordul félelmeinek, és visszavág: "Anyád a hisztis!", vagy "ok, paráztam, de ezentúl nem fogok, és bebizonyítom, hogy nem leszek az"!
Valahogy mindig kényelmesebb elhinni a hibákat, amik olykor nem is valósak, csak a körülmények hozták úgy, hogy azzá váltál, akinek látnak. A körülöttünk lévő szeretteink reakciói is bőven befolyásolják milyenné válunk. Ebbe persze vagy belesüllyed az ember, és nehezen tud kikászálódni, vagy meggyőzi a másikat, hogy háttal ül a moziban. Főleg mi nők vagyunk hajlamosak bizonyos szituációkat túl bonyolítani. Bele magyarázni azt, ami lehet, hogy nincs is benne. Például szerelmünk azt mondja: "A Gézának milyen rohadt jó nője van!" Nők nagy része mit gondol? Hát, hogy "szerelmemnek a Géza csaja tetszik nem én, nincs velem megelégedve, valami baj van velem". Másnap hiába dicséri meg az új frizuránkat, mondja milyen csinosak vagyunk, bizonyos lelki állapotban képesek vagyunk azt gondolni: "Persze a Géza csaja biztosan jobb, és csak azért mondja, mert tegnap puffaszkodtam, hogy más nőt dicsérgetett", és akkor akár a világot a lábunk elé teheti, nem érdekel bennünket, a sértettség győzedelmeskedik, és még egy ideig eltart, mire megenyhülünk. Majd elszáll a lila köd, és elgondolkodunk rajta, hogy ez talán nem igazán jó így. Eldöntjük, hogy nem fojtjuk magunkba, elmondjuk a párunknak, hogy féltékenyek vagyunk a Géza csajára. Ekkor jön a kirohanás, mi vagyunk a hisztis, féltékeny hülyék, ekkor már bánjuk is, hogy szóltunk. Elkezdünk töprengeni rajta, hogy vajon mi a jobb megoldás, magunkba rágódni a dolgon, vagy közölni, hogy ez nem tetszik. Logikusan a második variáció lenne a helyes megoldás, de kinyilatkozásunkat nem olyan reakció fogadja általában amire számítunk. Mi valami olyat szeretnénk ilyenkor hallani: "Kicsikém, ne bolondozz, tudod, hogy te vagy nekem a legjobb nő..." Vagy egyéb hazugságok. Mert valljuk be, néha szeretjük, ha hazudnak nekünk :))) Megnyugtatás helyett jobb esetben egy frankó kis "Te nem vagy normális"-t kapunk. Ekkor mit gondolunk? "Nem elég, hogy Géza csaja jobban tetszik neki, mint én, de még hülye is vagyok". Ebből a mély kútból meg már ember legyen a talpán, aki könnyen kivágja magát. Szépen lassan leépül az önbizalmunk, és olyan "sárkánnyá" válunk, amik sosem szerettünk volna lenni, aztán vagy végigszenvedjük közösen a kapcsolatot, vagy kidobjuk a szerelmünket, vagy ő hagy el bennünket. Pedig az egész csak egy mondaton múlott. Mert hát, nem mindannyiunk van tele akkora önbizalommal, hogy simán kezelni tudja ezt a helyzetet. Mindannyiunk vágyik a visszaigazolásra... legyen az nő vagy férfi, csak mindenki másképp.

...Itt a pillanat
De elszalad
És több lehetőség
Nem marad
Hogy szólj
Hogy kérj
Hogy beszélj
Hogy szívemhez érj
Most is csak hallgatunk
Lehet, hogy örökre
Megnémulunk

Késő lesz sírni, ha eltűntem
Most próbálj gondolni rám
Most lobogjon a szemünkben
Az az ősi-ősi láng

Hívj
És várj
Ha érkezem
Magadba zárj
És félts
És szoríts
Úgy kell, hogy bátoríts
És lángolj velem
És tetszeni fog
Hogy a tűz vagy nekem...

Énekelek: .... én próbáltam, és jó voltam, de meguntam, hogy hazudtam, tovább engem már nem érdekel.. így szenvedtem és más lettem, megváltoztam, fogd már fel, engem már nem érdekel!! Nyeheheeeeeeeeeeeee
Azóta feketében járunk, gyááászoljuk a jövőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőt .. nyeheheeeeeee
Figyelj jól, mert mostantól magányos ágyban ébredsz fel, figyelj már! Vagy nem érdekel? nyeheheeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee

"-Kis lökött picsa vagy!
-Az mi? :))) Nem, majd sírok!??? "

Ma szex analizációs kommunikáció van :)))) "Fú, én azt is imádom, mikor...." Hűűűűűűűű! Hóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó! :D :D :D

"-Megtömnélek, mint a kacsát!
- Orálisan nem szabad, azt bünteti az EU! gyááááááááááá "

Ma kicsit aszociális vagyok... Íranak a skype-on, reakcióm: - Nemááá, ne írj! Azért elolvasom, és azt gondolom: -Fú, de nem érdekel a bajod!
5 percig gondolkodom rajta, hogy mit válaszoljak. "-Aha, király. - Persze. - Tudom. - Nem!"
Szívem szerint azt írnám: "-Ennyire unod magad, vagy mindenképpen rám akarod vetíteni az állapotodat?" Elmentem inkább mosogatni.
Aszexuális is vagyok. Ha valakinek szexre utaló kétértelmű megjegyzése van felém, kiráz a hideg, és undor. Abnormális állapotok ezek.
Vettem egy új pearcinget az orromba. Mert megérdemlem. Ez egy jó nap.

Buddha tanításai:

AZ ERKÖLCS

A Mester így szólt:

- Sima modor és hízelgő szó ritkán az erkölcs jele.

ÖNVIZSGÁLAT

Dsong mester így szólt:

- Önmagamat naponta háromféleképpen vizsgálom: vajon tettem-e valamit szívből másokért; vajon barátaimmal való beszélgetés közben voltam-e szavammal hűtlen; vajon megtartottam-e azt én, amit másnak tanítottam.

- A bölcsnek nincs előítélete; azért vannak iránta bizalommal. Ami a tanulást illeti, ne ismerj határt.

Példád legyen az, aki hű és lelkiismeretes. Fődolgod legyen: a hit és az igazság. Ne legyen barátod, csak, aki hozzád hasonló. Ha van hibád, ne szégyelld megjavítani.

ISMERET

A Mester így szólt:

- Nem törődöm azzal, hogy az emberek nem ismernek. Azzal törődöm, hogy nem ismerem az embereket.

NEGATÍV BÍRÁLAT

A Mester így szólt:

- Tévedéseket támadni ártalmas.

www.alázlak.hu

- Ez de gáz, Kio!
- Tényleg? Várj, megyek, megnyomom a szégyengombot!

Brutál közöny 2 soros skype beszélgetés... :)))

- Ne írjál ám semmit se....
- Nyitott kapukat döngetsz, nem volt tervben...

- Felhívtam valakit, hogy boldog Húsvétot kívánjak a családnak. Talán nem kellett volna. Remélem nem veszik zaklatásnak.
- Ez nem zaklatás, ez az intelligencia.

Ismerkedős szöveg

- Iszonyat hasonlítasz a 4. pasimra! Eddig 3 volt. :)))

haláli fazon...

- Figyi, és a buddhizmussal hogy állsz?
- nagyon jól megvagyunk, egy rossz szavunk nem volt még egymásra

Ordít a zene:
"te lettél a legszebb pipacs poros országút mentén. az önművelés eredménye, hogy akit akarsz csak az vesz észre. te lettél a legszebb pipacs, aki meglát, máris a tiéd..."
Állok a szekrény előtt, nézem mit kéne felvenni. Meghívtak ebédre, illene jól kinézni. Ez is nagy, ez is nagy.. Felkapok egy nadrágot, és lecsúszik a csípőmre. Fasza.
Mérlegre állás: -8 kg.
Jaj, van egy gatyám, ami kicsi volt, jeeeeh. Nem tudom még begombolni.. még faszább. Nemrég még csak térd fölé jött rám. Haladunk kérem, haladunk. Ha így haladunk, éhen is döglünk :D :D :D
Marha jó volt a leves.. "annyit eszel mint a kispipi." Ja, talán mert akkora a gyomrom, mint a kispipinek... Most agyra gyúrok. gyáááááá! Én leszek az agyas Kata... fasz kivan. Fáj a hasam... vergődök.. ááááááááááááááááááááááááááááááá

káosz

Húsvét. Gyűlölöm!

Reggel kávét hoztam az ágyba, úgy döntöttem ma megszűnök létezni. Sikeresen magamra is borítottam. Újra moshatom a takarót. Mosás. Tsz... egy hónapja folyamatosan csak mosok, mindent, meg átrakok, hogy ne érezzem otthon magamat, hogy az illat is más legyen. Néha utálok itthon lenni. Ma nem annyira. Ma elég fasza. Néha azt gondolom, hogy nem vagyok normális. Mily' meglepő. Aztán mélyebben belegondolva rájövök, hogy csak önmagam vagyok. Nem vetem magam alá maximálisan egy kapcsolatnak. Magamra figyelek, meghallom saját gondolataimat is. "Szevaaaasz!" :)))) A megfelelési kényszert felváltotta egy hiányérzet. Semmi sem tökéletes. Éjjel beszélgettem Sanyival. Jó fej! Néha rémisztő mennyire belém lát. Rájöttem, hogy az a legnagyobb problémám (az emberek nagy részének ez a baja), hogy vágyom valami jóra, és mikor itt van, nem tudok mit kezdeni vele.
Z barátomat idézve: "Neked mindegy, hogy mit csinálsz, így is-úgy is elbaszod!"
Na, ezen most változtatunk. Nem egyszerű, mit ne mondjak.
Azon is tűnődtem, hogy vajon létezik -e olyan, hogy érzel valakit, aki épp nincs veled. Olyan dolog történt, hogy írtam valakinek egy mailt, majd elmentem otthonról. Ültem, beszélgettem, majd hirtelen rosszullét, szédülés, hányinger fogott el, mintha ki akarna szakadni a szívem. Elsápadtam. Éreztem a fájdalmát.
Hülyén hangzik, tudom, és rohadt hihetetlennek.
Nem tudom elengedni. Nincs az az erős akarat, ami megengedné, hogy ezt tegyem. Pedig minden könnyebb lenne. Mindent félre tudok tenni, képes vagyok a maximális szélsőségekre, de ez az egy nem megy. Olyan, mintha valaki azt kívánná tőlem, hogy vágjam le a karom. Örökké bennem marad, csak épp meg kell tanulnom élni nélküle.
Tavaly ilyenkor bárányragu levest szürcsöltünk együtt. Boldog voltam. Megkaptam akire vágytam, csak nem tudtam mit kezdeni vele. Fennakadtam felszínes dolgokon. Nem mertem önmagam lenni. Az akartam lenni, akit azt hittem, hogy szeretné, hogy legyek, de nem tudtam leküzdeni magam, és csak lázadtam.
"Az életben nincs újrakezdés gomb."
Vagy legyőznek, vagy elmenekülsz, vagy harcolsz tovább.
Ha tudnám, hogy csak 1% esély lenne arra, hogy mindent jóra tudnék fordítani, harcolnék. Most csupán azt tudom tenni, hogy félre teszek mindent, talán az idő majd begyógyítja a sebeket.
Kicsit szétszórt vagyok. Egyik percben úgy érzem, hogy minden jó, és szép, és reményekkel nézek a jövőbe, másik percben összegömbölyödve fekszem az ágyon magamhoz ölelve egy plüss medvét és bámulok ki a fejemből, és végtelenül szenvedek a bevillanó emlékképektől.
Nem figyeltünk egymásra eléggé.

A mai nap idézetei:

“A legnagyobb hiba, amit az életben elkövethetsz, az a folyamatos rettegés attól, hogy hibázni fogsz.” (Elbert Hubbard)

“Ha nem kapod meg, amit akarsz, szenvedsz; ha megkapod, amit nem akarsz, szenvedsz; sőt ha pontosan azt kapod meg , amit akarsz, akkor is szenvedsz, mert nem tarthatod meg örökké.” (Dan Millman)

„Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat!
Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg a tetteidet!
Ügyelj a tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat!
Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet!
Ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat!”

(Charles Reade)

Valaki elvesztése (halál) után a legfájdalmasabb elengedni valakit, és kibírni, hogy ne hívd vissza még akkor sem, ha a fájdalomtól kiszakad a szíved, és vergődsz össze vissza, mint egy idióta. - by kio

"Új bánat űz, új fájdalom kell...
A múló öröm nem érdekel!"

"Bocsáss meg, de nem én kértem. A szerelmet nem én meséltem. Felejts el, és úgy a jó! A szerelem ma már kihalt szó!"