Brutál közöny 2 soros skype beszélgetés... :)))

- Ne írjál ám semmit se....
- Nyitott kapukat döngetsz, nem volt tervben...

- Felhívtam valakit, hogy boldog Húsvétot kívánjak a családnak. Talán nem kellett volna. Remélem nem veszik zaklatásnak.
- Ez nem zaklatás, ez az intelligencia.

Ismerkedős szöveg

- Iszonyat hasonlítasz a 4. pasimra! Eddig 3 volt. :)))

haláli fazon...

- Figyi, és a buddhizmussal hogy állsz?
- nagyon jól megvagyunk, egy rossz szavunk nem volt még egymásra

Ordít a zene:
"te lettél a legszebb pipacs poros országút mentén. az önművelés eredménye, hogy akit akarsz csak az vesz észre. te lettél a legszebb pipacs, aki meglát, máris a tiéd..."
Állok a szekrény előtt, nézem mit kéne felvenni. Meghívtak ebédre, illene jól kinézni. Ez is nagy, ez is nagy.. Felkapok egy nadrágot, és lecsúszik a csípőmre. Fasza.
Mérlegre állás: -8 kg.
Jaj, van egy gatyám, ami kicsi volt, jeeeeh. Nem tudom még begombolni.. még faszább. Nemrég még csak térd fölé jött rám. Haladunk kérem, haladunk. Ha így haladunk, éhen is döglünk :D :D :D
Marha jó volt a leves.. "annyit eszel mint a kispipi." Ja, talán mert akkora a gyomrom, mint a kispipinek... Most agyra gyúrok. gyáááááá! Én leszek az agyas Kata... fasz kivan. Fáj a hasam... vergődök.. ááááááááááááááááááááááááááááááá

káosz

Húsvét. Gyűlölöm!

Reggel kávét hoztam az ágyba, úgy döntöttem ma megszűnök létezni. Sikeresen magamra is borítottam. Újra moshatom a takarót. Mosás. Tsz... egy hónapja folyamatosan csak mosok, mindent, meg átrakok, hogy ne érezzem otthon magamat, hogy az illat is más legyen. Néha utálok itthon lenni. Ma nem annyira. Ma elég fasza. Néha azt gondolom, hogy nem vagyok normális. Mily' meglepő. Aztán mélyebben belegondolva rájövök, hogy csak önmagam vagyok. Nem vetem magam alá maximálisan egy kapcsolatnak. Magamra figyelek, meghallom saját gondolataimat is. "Szevaaaasz!" :)))) A megfelelési kényszert felváltotta egy hiányérzet. Semmi sem tökéletes. Éjjel beszélgettem Sanyival. Jó fej! Néha rémisztő mennyire belém lát. Rájöttem, hogy az a legnagyobb problémám (az emberek nagy részének ez a baja), hogy vágyom valami jóra, és mikor itt van, nem tudok mit kezdeni vele.
Z barátomat idézve: "Neked mindegy, hogy mit csinálsz, így is-úgy is elbaszod!"
Na, ezen most változtatunk. Nem egyszerű, mit ne mondjak.
Azon is tűnődtem, hogy vajon létezik -e olyan, hogy érzel valakit, aki épp nincs veled. Olyan dolog történt, hogy írtam valakinek egy mailt, majd elmentem otthonról. Ültem, beszélgettem, majd hirtelen rosszullét, szédülés, hányinger fogott el, mintha ki akarna szakadni a szívem. Elsápadtam. Éreztem a fájdalmát.
Hülyén hangzik, tudom, és rohadt hihetetlennek.
Nem tudom elengedni. Nincs az az erős akarat, ami megengedné, hogy ezt tegyem. Pedig minden könnyebb lenne. Mindent félre tudok tenni, képes vagyok a maximális szélsőségekre, de ez az egy nem megy. Olyan, mintha valaki azt kívánná tőlem, hogy vágjam le a karom. Örökké bennem marad, csak épp meg kell tanulnom élni nélküle.
Tavaly ilyenkor bárányragu levest szürcsöltünk együtt. Boldog voltam. Megkaptam akire vágytam, csak nem tudtam mit kezdeni vele. Fennakadtam felszínes dolgokon. Nem mertem önmagam lenni. Az akartam lenni, akit azt hittem, hogy szeretné, hogy legyek, de nem tudtam leküzdeni magam, és csak lázadtam.
"Az életben nincs újrakezdés gomb."
Vagy legyőznek, vagy elmenekülsz, vagy harcolsz tovább.
Ha tudnám, hogy csak 1% esély lenne arra, hogy mindent jóra tudnék fordítani, harcolnék. Most csupán azt tudom tenni, hogy félre teszek mindent, talán az idő majd begyógyítja a sebeket.
Kicsit szétszórt vagyok. Egyik percben úgy érzem, hogy minden jó, és szép, és reményekkel nézek a jövőbe, másik percben összegömbölyödve fekszem az ágyon magamhoz ölelve egy plüss medvét és bámulok ki a fejemből, és végtelenül szenvedek a bevillanó emlékképektől.
Nem figyeltünk egymásra eléggé.

A mai nap idézetei:

“A legnagyobb hiba, amit az életben elkövethetsz, az a folyamatos rettegés attól, hogy hibázni fogsz.” (Elbert Hubbard)

“Ha nem kapod meg, amit akarsz, szenvedsz; ha megkapod, amit nem akarsz, szenvedsz; sőt ha pontosan azt kapod meg , amit akarsz, akkor is szenvedsz, mert nem tarthatod meg örökké.” (Dan Millman)

„Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat!
Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg a tetteidet!
Ügyelj a tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat!
Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet!
Ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat!”

(Charles Reade)

Valaki elvesztése (halál) után a legfájdalmasabb elengedni valakit, és kibírni, hogy ne hívd vissza még akkor sem, ha a fájdalomtól kiszakad a szíved, és vergődsz össze vissza, mint egy idióta. - by kio

"Új bánat űz, új fájdalom kell...
A múló öröm nem érdekel!"

"Bocsáss meg, de nem én kértem. A szerelmet nem én meséltem. Felejts el, és úgy a jó! A szerelem ma már kihalt szó!"

helyberakás

J says:
csak kicsit a helyedre raktalak

Kata says:
köszönöm..
pont ez hiányzott nekem..
de tényleg

J says:
gondolom

Kata says:
akkor most már járunk?
.
J says:
nem

nem kell egy befásult begubózott maradi picsa
aki lelkileg a padlón van
főleg
amint rendbe raknálak
lelépnél megint egy barommal
ez valahogy nem éppen az életcélom

Kata says:
hmm

J says:
na ugye ugye
na most merre ténferegsz ?

Kata says:
itt vagyok
csak sokkot kaptam

J says:
mitől ?

Kata says:
az olvasottaktól
te tényleg azt gondolod rólam, hogy egy befásult begubózott maradi picsa
aki lelkileg a padlón van - vagyok?

J says:
Te írtad magadról
maradi lettél
nem ?

Kata says:
fasz tudja, el voltam nyomva na..

Sirattalak, nem sirattál,

Pártoltalak, veszni hagytál, Mindent adtam, mit sem adtál, Ha eldőltem, nem biztattál. /Ady Endre/

Megdöbbentő párbeszéd

- tudod miért lesz úgy, ahogy gondolod, hogy lesz?
- nem
- mert a gondolataid állítólag befolyásolják a környezetedet.. a jeleket veszi mindenki, és úgy alakítja a sors a dolgaidat, amit magadból üzensz.. vagy valami ilyesmi..
Mivel tartasz tőle, hogy nem lesz hosszútávú, nem is lesz az
- ez szép..de a masik is gondolkodik
- látod, erre nem is gondoltam.. most, hogy írod.. de ez biztos? :D mármint hogy gondolkodik :)
- előfordul :D
- basszus, most meg vagyok döbbenve :D

Vakság...

Kaptam pár fényképet. Ismeretlen emberekről. Akik miatt néha el voltam hanyagolva. Nézegettem és le voltam döbbenve. Néztem a nőket, akikre allergiás voltam, ha a pasim velük írogatott egy picsa interaktív játékban... akikre féltékeny voltam.. Néztem bután. Te jó isten!!!! Aztán a sokk hatása alatt átküldtem egyik barátnőmnek a képet skype-on, és megírtam neki, ugyan ezeket a gondolatokat. Válasz: -Menj a büdös picsába! És sikítás ezerrel. Akkor már én is nyerítettem a röhögéstől. Hogy én mekkora barom vagyok!

Monumentum

"Remegő kézzel meggyújtok egy cigarettát. A füst leáramlik a tüdőmbe, tépi a belsőmet, szinte megerőszakolja sejtjeimet. Egy alak áll előttem, hozzám beszél, de nem hallom mit mond. Mosolygok, bájosan. Látom, választ vár. Valamit csacsogok, majd bókol. Lezuhan bennem a rácsos kapu. Elfordulok. A teremből zaj szűrődik ki, lassú léptekkel haladok a tömeg felé. Tekintetemmel tudatlanul is téged kereslek. Nézem az arcokat, de nem látlak sehol.
Kezemben boros pohár, megállok a delírium harmadik fokán. Hűs bor ér a nyelvemhez. Kínzóan keserű. Felhangzik egy régi ismert dal. Megragad. Lassan mozdul a testem. Kitárom lelkem pillangó szárnyait. Ma éjjel neked táncolok édes! Egy újabb dal, egy vidám zene. Ledobom összes gátlásomat és tombolok, ordítok, énekelek, kezem a levegőben. Teljesen magával ragad a tömeg, a zene, feeling. Boldog vagyok. Nem számít semmi, ez előző évek, az előző perc és a jövő sem. Csak a zene van és én vagyok. A tánc. Úgy szeretkeznék most veled. Újabb és újabb dal. -Mikor jöttök megint? Csak azért kérdezem, nehogy eljöjjek! - Hangos kacagás. Hirtelen egy ismerős dal... belemar a lelkembe. Fájdalmasan üvöltöm a szöveget. Felkapom a kabátomat, és kivonulok.. mosolyogva. Remegő kézzel meggyújtok egy cigit. Nem köszönök. Menekülőre veszem a dolgot. Futok. Nem tudom miért, csak azt érzem, hogy el innét. El! Haza! Kapkodva előveszem a kulcsaimat, nyitom az ajtót, belépek... ITT SEM VAGY!"

Szombat este

Rég nem írtam a blogra.. de kezdődik valami új.. és ez jó. Ma buli van. Hamarosan indulok. Sok minden változott, de főképpen én. Ma elveszem az élettől azt ami jár.
Mert én megérdemlem :)))

Erepublik

Napi 2 perc nagyon remek játék. Angol nyelvű, de elérhető a magyar változat is (részletek nálam). Ha szeretnél egy színvonalas, érdekes, kevés időt igénylő játékban részt venni (felnőtteknek ajánlott csak), akkor regelj be Te is, és csatlakozz Magyarországhoz, légy erős tagja az államnak és később vegyél részt remek csatákban is, ahol területeket foglalunk el más országoktól.

http://erepublik.com/en/referrer/Kiowka

Paradicsom és Pokol

Istennel beszélget egy szent ember …
Mondja neki:
- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.

Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi a szent embernek, hogy betekintsen…...
A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.
A szentnek elkezdett csorogni a nyála.
Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett.
Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.
De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.

A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.
Isten ekkor azt mondta:
- Amit most láttál az a Pokol volt.

Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.
Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában.
Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála.
Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.

A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
- Én ezt nem értem!
- ó, pedig ez egyszerű – válaszolja Isten – ez igazából csak ‚képesség’ kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.