vajon...

Ült velem szemben. A kapucnis pulcsiban és terepjárós nadrágban igazán jól festett. -Szép az arca!- gondoltam, mikor felpillantottam, mert épp mondott valamit.
Nagyon fáradt voltam, csak azért jöttem el vele, mert már hülyén éreztem magam tőle, hogy mindig visszautasítom. Felhívott, én kimentem, beugrottam mellé a kocsiba, meg is lepődtem milyen jó autója van. Pár perc múlva már velem szemben ült a fotelben, idegesen tördelte a kezét. Zavarban volt. Szép a szeme, de valami szomorúság ült benne. Megélt már ő is ezt azt, felismerem az ilyet. Próbált felvidítani. Közöltem, nem vagyok szomorú, csak álmos és nyűgös. Nevetett, hogy aranyosan pislogok.
Ma írt sms-t, hogy ne haragudjak, hogy nem jelentkezett, és látni akar, számítok neki, és tetszem. Hogynepersze, írtam visssza gúnyosan. Erre kissé megsértődött és azt írta, vegyem tudomásul, hog y nem akarja rám erőltetni magát, de örülne ha találkoznánk máskor is. 
Végül is mi bajom lehet tőle? :)))