megesik..

"Elfogynak a függőleges vonalak.
Kopnak, szakadoznak,
eltűnnek észrevétlenül.
Vágyaim vízszintese
marad csak meg,
tétova emlékeimé.

Függőlegeseim fáradtan lógnak,
a plafonhoz egyre közelebb.
Rövidülésük lassú,
de megállíthatatlan.
Csak kettőben vagyok

biztos, mintha nem

vághatná el őket egy kés,
miközben alszom.
Létezésük megkérdőjelezhető.
De én nem látom

lassú kopásukat,
sem sajátom:

mindig csak másokét.

A múltbeli szerelmekből

nem maradt semmi,
csupán a holtszürke közöny.

Ma még velük nevetek -

holnap kölcsönös feledés

nyirbálja függőlegesüket.

Még pár év, és csíkos

lapokon élek majd,
bár jobban szeretném,
ha bezárnának

a szeretet négyzetrácsaiba."