Sirattalak, nem sirattál,

Pártoltalak, veszni hagytál, Mindent adtam, mit sem adtál, Ha eldőltem, nem biztattál. /Ady Endre/

Megdöbbentő párbeszéd

- tudod miért lesz úgy, ahogy gondolod, hogy lesz?
- nem
- mert a gondolataid állítólag befolyásolják a környezetedet.. a jeleket veszi mindenki, és úgy alakítja a sors a dolgaidat, amit magadból üzensz.. vagy valami ilyesmi..
Mivel tartasz tőle, hogy nem lesz hosszútávú, nem is lesz az
- ez szép..de a masik is gondolkodik
- látod, erre nem is gondoltam.. most, hogy írod.. de ez biztos? :D mármint hogy gondolkodik :)
- előfordul :D
- basszus, most meg vagyok döbbenve :D

Vakság...

Kaptam pár fényképet. Ismeretlen emberekről. Akik miatt néha el voltam hanyagolva. Nézegettem és le voltam döbbenve. Néztem a nőket, akikre allergiás voltam, ha a pasim velük írogatott egy picsa interaktív játékban... akikre féltékeny voltam.. Néztem bután. Te jó isten!!!! Aztán a sokk hatása alatt átküldtem egyik barátnőmnek a képet skype-on, és megírtam neki, ugyan ezeket a gondolatokat. Válasz: -Menj a büdös picsába! És sikítás ezerrel. Akkor már én is nyerítettem a röhögéstől. Hogy én mekkora barom vagyok!

Monumentum

"Remegő kézzel meggyújtok egy cigarettát. A füst leáramlik a tüdőmbe, tépi a belsőmet, szinte megerőszakolja sejtjeimet. Egy alak áll előttem, hozzám beszél, de nem hallom mit mond. Mosolygok, bájosan. Látom, választ vár. Valamit csacsogok, majd bókol. Lezuhan bennem a rácsos kapu. Elfordulok. A teremből zaj szűrődik ki, lassú léptekkel haladok a tömeg felé. Tekintetemmel tudatlanul is téged kereslek. Nézem az arcokat, de nem látlak sehol.
Kezemben boros pohár, megállok a delírium harmadik fokán. Hűs bor ér a nyelvemhez. Kínzóan keserű. Felhangzik egy régi ismert dal. Megragad. Lassan mozdul a testem. Kitárom lelkem pillangó szárnyait. Ma éjjel neked táncolok édes! Egy újabb dal, egy vidám zene. Ledobom összes gátlásomat és tombolok, ordítok, énekelek, kezem a levegőben. Teljesen magával ragad a tömeg, a zene, feeling. Boldog vagyok. Nem számít semmi, ez előző évek, az előző perc és a jövő sem. Csak a zene van és én vagyok. A tánc. Úgy szeretkeznék most veled. Újabb és újabb dal. -Mikor jöttök megint? Csak azért kérdezem, nehogy eljöjjek! - Hangos kacagás. Hirtelen egy ismerős dal... belemar a lelkembe. Fájdalmasan üvöltöm a szöveget. Felkapom a kabátomat, és kivonulok.. mosolyogva. Remegő kézzel meggyújtok egy cigit. Nem köszönök. Menekülőre veszem a dolgot. Futok. Nem tudom miért, csak azt érzem, hogy el innét. El! Haza! Kapkodva előveszem a kulcsaimat, nyitom az ajtót, belépek... ITT SEM VAGY!"

Szombat este

Rég nem írtam a blogra.. de kezdődik valami új.. és ez jó. Ma buli van. Hamarosan indulok. Sok minden változott, de főképpen én. Ma elveszem az élettől azt ami jár.
Mert én megérdemlem :)))

Erepublik

Napi 2 perc nagyon remek játék. Angol nyelvű, de elérhető a magyar változat is (részletek nálam). Ha szeretnél egy színvonalas, érdekes, kevés időt igénylő játékban részt venni (felnőtteknek ajánlott csak), akkor regelj be Te is, és csatlakozz Magyarországhoz, légy erős tagja az államnak és később vegyél részt remek csatákban is, ahol területeket foglalunk el más országoktól.

http://erepublik.com/en/referrer/Kiowka

Paradicsom és Pokol

Istennel beszélget egy szent ember …
Mondja neki:
- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.

Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi a szent embernek, hogy betekintsen…...
A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.
A szentnek elkezdett csorogni a nyála.
Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett.
Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.
De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.

A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.
Isten ekkor azt mondta:
- Amit most láttál az a Pokol volt.

Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.
Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában.
Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála.
Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.

A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
- Én ezt nem értem!
- ó, pedig ez egyszerű – válaszolja Isten – ez igazából csak ‚képesség’ kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.

Kedvenc filmem: Titanic 2 - A visszaút

Lehet,
hogy akármihez
nem vagyok elég okos,
de vagyok elég hülye,
hogy bármit megpróbáljak...

A lista

Kb. 10 éve történt. Még fiatal voltam és nem igazán értettem miért mondja nekem az a prágai idősödő úriember ezeket a dolgokat...
Húszonéves voltam. Minimális élettapasztalattal. Tudtam, hogy igaza van, de mégsem tudatosítottam teljesen ezt a dolgot. Ez az ember lányaként szeretett engem, és próbált belém ömleszteni saját tapasztalataiból minél többet.

Egyszer így szólt: "Mindig úgy viszonyulj a másik emberhez, legyen az bárki, akár egy sima munkás, vagy utcasöprő, bárki, hogy sosem tudhatod kiből mi lesz, kire lesz majd egyszer szükséged!!!"
Aztán folytatta: "Lehet ma lenézel valakit, vagy adósa maradsz, vagy kitólsz vele, vagy bármi oknál fogva többnek tartod magad tőle. De eljöhet az a nap, 1 év, 10 év múlva... lehet ez az ember, akivel ma kibasztál, rosszat csináltál neki, vagy csupán lenézted majd VALAKIVÉ válik, nyer a Lottón, te pedig nincstelenné válsz és a segítségére szorulsz, vagy ma lenyúlsz tőle 50 eurót, de 2 év múlva az emiatt veszítesz ezreket, vagy karambolozol és ő a mai nap miatt nem fog kihúzni az égő autóból, vagy épp defektet kapsz a háza előtt és nincs emelőd, és szarik rá neked segíteni.
Mindenkinek van egy ilyen listája. Az enyémre felkerült egy ember. Aki valószínűleg önelégülten mosolyog, tapsikol magában, hogy kibaszott velem. Nem számít. Merthát mindenkinek van egy ilyen listája, és vannak emberek, akikkel megosztjuk ezeket a listákat, mert barátok, szeretjük őket, vagy csupán csak jó ismerősök. Az ő listásaik felkerülnek az én listámra, az én listásaim az övérke. Jobban belegondolva, hogy mennyi embert ismerünk, ez jobb esetben kitesz cca. olyan 100 embret, és akkor még nem is estem túlzásokba. Felkerül valaki 100 listára és évek múltával nem érti miért nem segít neki senki, miért magányos, miért szerencsétlen balek, miért nevet rajta a fél város.
Valószínűleg én is listás vagyok valakinél. Bár igyekszem nem az lenni. Ez igazán nehéz olyan eberek közt, akik előítéleteket alkotnak, és nem kérdezik meg a miértre az azértet. Csak maguktól kitalálják az okokat.
De a legjobb, amit soha senki nem tanított meg velem, de ezt mindig be is tartom: "A mások feletti felsőbbrendűség érzés saját boldogságunk sírjának ásója!" (by Kio) :D

- A halálnak több módja van, sokféle képpen meg lehet halni. Azon gondolkodj, hogyan élj! Azt nehezebb!

Sok minden történt amire csak azt tudnám mondani: "ez annyira kispolgári!!!" Főleg mikor azon kapja magát az ember, hogy még azok is kispolgárian viselkednek, akiket alapvetően tisztelnie kéne az embernek..

"... minek neked több pénz? Már így is olyan kövér vagy, hogy Te vagy a két legjobb barátom! :D"

szivem